Hast�nc

Keleti hangszerek duruzsolnak f�lembe,
ereimben a v�r elindul pezsegve.
T�ncolni v�gyom, cs�p�met kell r�znom,
Olyan, mint egy m�s vil�g, a t�nc, a t�nc, az �lom.

Cs�p�m�n cs�r�g a kend�, ezernyi p�nz�rme van rajta,
nem nyomja el cseng�s�t a perg�dob zaja.
Az �temre fordulunk nevetve, l�pkedve,
Olyan, mint egy m�s vil�g, a t�nc, a t�nc, a zene.

Suhanunk a f�ld felett,
rep�t minket a dallam, a hangszerek.
�t�rezni a boldogs�got, messze hagyni a v�rost,
Olyan, mint egy m�s vil�g, a t�nc, a t�nc, az �lom.

Gyertyal�ngok �gnek, selyemkend�k suhognak,
a dob pereg �s a hangjegy �letre kel.
L�bunk nyom�n r�zs�k ny�lnak,
t�ncunk folyt�n messzi h�vnak.
Lelk�nk kelettel van tele,
Olyan, mint egy m�s vil�g, a t�nc, a t�nc, a zene.

A bord� selyemkend�n meg-megcsillan� gy�ngy�k,
a leveg� azt �zeni: t�ncolj, t�ncolj r�gt�n.
Mint egy t�r�k basa inti h�rem�nek;
”T�ncoljatok lelketekb�l, kebletekb�l, sz�pen!”
D�b�r�g a v�r ereinkben, k�t kez�vel l�k a m�mor,
Olyan, mint egy m�s vil�g, a t�nc, a t�nc, az �lom.
�rzem, hogy ezt kell csin�lnom.